Nagyon fontos szerepet töltött be az ősi magyar hitben a lovak szerepe,különösen a táltos ló.köztudott,hogy a magyar nép lovas nomád nép volt,és a lovakat óriási tisztelet és szeretet övezte.A ló és lovasa szinte egy volt.

Vannak olyan ábrázolások a magyar népművészetben,ahol szinte kentaur-szerűen egy testként ábrázolják a lovat és a lovasát.

Mit kell tudnunk a táltos-lóról? Egyrészt csodás körülmények között születik,fogakkal jön a világra(ugyanezt mondták a táltos emberekról is).

A magyar néphagyomány azt tanította,hogy ha a táltosnak táltos lova van,akkor csodákra képesek együtt.

A paripa eredetileg a táltos ló neve volt,eredetileg egy sumér elnevezés.A sumér ékírásos táblákon megtalálható ez a szó,három ékírásos jel alapján lehet összeolvasni.A nyelvészek szerint a magyar jó és ló szó között összefüggés van,tehát a jószág és a jóság szinonim fogalmak.Sőt,a nyelvészek szerint a folyó-habár ezt ma ly-vel írjuk összefügg a jósággal és a jószággal,ugyanis az ősi magyar hitből kiderül,hogy a lovat a magyarok eredetileg a folyó istenekkel társították.

A folyó,a víz alapvetően Hold jellegű principium,és a táltos lovakat kivéve,a lovakat a Hold-erőkhöz,a Hold principiumhoz társították.Pl Mátyás király mesebeli lova Holdas névre hallgatott.

Az ókori magyarok a fényes teliholdat ugyanúgy nevezték,mint a hun lovat,tehát ménnek.

A ló megjelenik a keleti zodiákusban,mint Ló csillagképés ennek az Európában használt zodiákusban a nyilas acsillagkép a megfelelője.

Ez a kettő öszeköti a magyarságot,hiszen élen jártak a nyíl hasznélatában,másrészt nagy szeretet és tisztelet volt bennük a lovak felé.Mind a ló és,mind a nyilazás összefügg a magyarsággal,hiszen a legjobbak voltak az egész világon!

A mundán asztrológia szerint a magyar nép a Nyilas csillagkép szülötte.

A király a nápen belül a Nap szimbóluma,tehát a király minden esetben fehér lovon jelent meg,és csak ő hasznélhatott fehér lovat.

Ha megnézzük a János Jelenések könyvét,ott is elöjön egy táltos ló,hiszen a 19. fejezetben azt olvashatjuk,hogy Krisztus fehér lovon jön el a világ végén.Krisztus Nap kirély,csak éppen nem egy ország királya,hanem az egész mindenség királya.

A magyaroknál évente egyszer volt egy úgynevezett fehérló-áldozat.Ennek az volt a jelentősége,hogy az akkori magyarság a fehér ló által hordozott és közvetített Naperőket fel tudta venni.Késöbb,mikor a magyarság felvette a kereszténységet és a manicheizmust,ÁTTÉRT A VÉRTELEN ÁLDOZATOKRA,onnan kezdve semmilyen állatáldozatot nem hajtott végre.

Az állatáldozatok helyett megjelent az Úrvacsora,ami vértelen áldozat,de ugyanaz a célja mint a fehérló áldozatnak.

A gabona és a gyümölcslé,a szőlőlé felvételével az ember magához veszi azt a Naperőt,amit ezek a növények a saját étertestükben hordoznak.

A jelenlegi álláspont szerint a vadlovakat legelöszőr az ősi szkíták vagy szittyák háziasították.

A magyar ember az évezredek alatt összenött a lovával.A honfoglaló magyarságot,Árpád magyarjait hatalmas ló-állomány kísérte.

Őseink,az ősmagyarok abban hittek,hogy a lovak segítenek a túlvilágon.A magyarság olyan szeretettel és tisztelettel ápolta a lovakat,hogy amikor meghalt egy magyar ember,eltemették mellé a lovát is,ugyanis a ló asztrális testén keresztül az illető olyan segítséget kapott a lovak csoportszellemétől,csoprténjétől,ami a tudatosság fenntartását segítette elő egészen a Nap-szféráig.

A honfoglaláskori lócsontok alapján kiderült,hogy a magyarság által használt és tenyésztett lótipusnak a neve szaki.Ez a fajta belső ázsiában is megtalálható.Ennek a lótipusnak a vére és felépítése még a mai napig is kimutatható a székely pónikban.

A magyarság tehát a szaki fajtát hasznélta.

Erről a lóról annyit érdemes tudni,hogy közepes méretü lófajta,nagyon zömök testü,vastag lába és nyaka van pici hegyes fülei,és a szőrzete az évszaktól függően megváltozik.Ránézésre nem túl szép szegény,viszont szívossága és gyorsasága lepipálja a tobbi lófajtát. Nagyon erős,edzett,gyors,kitartó,egészen nagy hőmérséklet ingadozást is könnyedén viseli.

A IX-X. századig tartó katonai sikerek nagy része ennek a szaki lófajtának,az ő szívóságának és gyorsaságának köszönhető.

A magyarok egyik fő tápláléka a lótej volt,illetve a kumisz,ami ennek az erjesztett változata.

A szkíta,hun,avar,és a magyaar népcsoportok között nagyon erős rokonság van.Mind a négy népnél megtalélható a lóval való temetkezési forma.Ló nélkül elképzelhetetlen lett volna őseink nomád életmódja.

A lótartás teljes embert kívánt,külön csoport foglalkozott a lovak tartásával és külön csoport a földmüveléssel,növénytermesztéssel.Rendszeresen tartottak lóversenyeket,és ami érdekes,hogy a nők ugyanúgy megtanúltak lovagolni,és sok esetben indultak is a versenyeken.A lóverseny egy szakrális tett volt.Volt egyfajta vallásos,szellemi háttere ezeknek a versenyeknek.Hónapokkal ezelött meghírdették,mindig valamilyen kiemelt napra,ünnepnapra tették és nagyon értékes nyeremények voltak,néha még menyasszony is szerepelt a díjak között.

A lószőrből készítettek kötélféléket és dísztárgyakat is.

A lovakról a szellemtudomány azt tanítja,hogy felülről kapott,kegyelemből hozott asztrális képességek szimbóluma.

A ló jelképezi az emberen belül azokat a veleszületett képességeket,amelyekkel a magasabb világokba beleláthat,de ezek olyan képességek,amiket nem tudatos munkával hozott elő magából,hanem egyfajta veleszületett asztrális képesség.

Az ősmagyarokra is jellemző,hogy volt egy ösztönös,asztrális kapcsolatuk a magasabb világokkal,de ez nem tudatosan felépített kaocsolat volt.

Amikor a lovas-nomád életmódnak vége szakadt,a természetadta asztrális képességek helyét átvette az értelem,a logika.Amikor ezek a népek letelepedtek,a lovak szerepe,tisztelete kicsit háttérbe szorult.