Alexandria
Neve:     Egyiptomi neve Rakote volt. A jelenlegi nevét Nagy Sándorról kapta i.e. 322-ben.
Története:     Alexandria sokkal inkább görög, vagy még inkább hellenisztikus város, mint egyiptomi. A hellenisztikus kultúra fellegváraként még Athént is megelőzte. A ptolemaiosz-korban (i.e. 322-30) volt fővárosa a Két Országnak. Ma a hajdani város jelentős része már a Földközi-tenger alatt van, köztük az ókor hét csodájának egyike, az alexandriai phárosz.
Kultusza:     Itt állt Szerapisz isten egyik fő kultuszhelye, a Serapeum (nem összetévesztendő a szakkarai Szerapeummal, mely az Ápisz-bikák temetkezőhelye volt.)
Műemlékek:     A Szerapeum mellett igen sok görög-római kori műemék található a város területén. Ezek közül kiemelném a Pompeius-oszlopot és az i.sz. I-II. századból származó katakombákat, melyekben érdekes és kissé groteszk módon ötvöződik az egyiptomi és a görög ábrázolásmód.

Butó
Neve:     Eredeti neve Per-Uadzset (Uadzset Háza), illetve a város két részére utal a Pe és a Pep (Dep) elnevezés. Mai neve Tell el-Farain (A Fáraók Háza).
Története:     A pre- és proto-dinasztikus korban Alsó-Egyiptom fővárosa. Uadzset kultusza miatt kiemelt ideológiai szerepe tette fontossá.
Kultusza:     Uadzset kobraistennő fő kultuszhelye.
Műemlékek:     Uadzset Házából sajnos nem sok maradt ránk. Az ásatások arra a megdöbbentő lehetőségre engednek következtetni, mely szerint Buto mérete nem állt arányban az egyiptomi történelemben betöltött ideológiai szerepével.


Xoisz
Neve:     Mai neve Szaha.
Története:     Egyetlen dinasztiát szolgált csak fővárosként, a Második Átmeneti Korban. A 14. dinasztia után a hikszosz hatalomátvétellel elvesztette kiemelt státuszát.
Kultusza:     ?
Műemlékek:     ?

Szaisz
Neve:     Egyiptomi neve Szau (a Szaisz ennek görög formája) illetve Per-Neith (Néith Háza). Ma Sza el-Hagar áll a helyén.
Története:     A város alapítása az egyesítés korának homályába vész, de neve már az egyiptomi történelem kezdete óta ismert. Bár már az Óbirodalomban nomosz-székhely volt (az 5. alsó-egyiptomi nomosz székhelye), politikailag csak az i.e. 8. században vált fontossá, amikor a 26. dinasztia királyainak fővárosa lett.
Kultusza:     Mint egyik neve is mutatja, a város Néith istennő fő kultuszhelye volt.
Műemlékek:     A városból mára csak néhány kőtömb maradt, a legtöbb épületet a középkorban elhordták. Köveik ma a Nílus rosette-i ága mentén fekvő települések épületeiben találhatóak.

Tanisz
Neve:     Az egyiptomiak Dzsanet-nek hívták, a Tanisz név ennek görög megfelelője. Ma Szan el-Hagar néven találod meg a térképen.
Története:     Tanisz a 21. és 22. dinasztia fáraóinak székhelye és a Későkorban végig a 9. alsó-egyiptomi nomosz központja volt. Alapításának idejét és az alapító személyét homály fedi. Pierre Montet, Tanisz egyik ásatója feltételezte, hogy a város azonos II. Ramszesz fővárosával, Per Ramszesszel, de ezt az elképzelését végül sem írott, sem régészeti forrással nem tudta alátámasztani.
Kultusza:     A város ún. Nagy Templomát Amonnak szentelték, amit a 21. és 22. dinasztia Amon-papságának befolyása, az állam teokratikus vonásainak előtérbe kerülése magyaráz.
Műemlékek:     A várost a múlt században olyan kiváló egyiptológusok ásatták, mint Mariette és Petrie. A legjelentősebb lelet mégis a 20. századhoz és Montet nevéhez fűződik. Ő talált rá a 21. és 22. dinasztia fáraóinak gazdag sírjaira, szokatlan módon a templomkörzeten belül. A gyönyörű leletanyagból Pszuszennész ezüstszarkofágját és Undebaudet tábornok melldíszét megtekintheted a Galéria rovatunkban.

Avarisz
Neve:     Eredeti neve Per-Uaret, ma Tell el-Dabaa környékére teszik (pontos helye máig ismeretlen).
Története:     A város története párhuzamos a hikszoszok egyiptomi uralmának krónikájával. Nem tudjuk, hogy korábban ált-e már város azon a helyen, ahol a "puszták fejedelmei" (ld. írásunkat a Témáink között) a székhelyüket építették, de egyiptomi neve és a megelőző korokból származó, királyi építkezésre utaló jelek arra engednek következtetni, hogy a település már a hikszosz beszivárgás előtt is lakott volt. Avarisz fénykora a 15. dinasztia, a hikszoszok kiűzése után elvesztette fővárosi státuszát.
Kultusza:     A hikszoszok vallási központjaként Széth kultusza volt elterjedt a városban.
Műemlékek:     A hikszosz főváros legendás erődjének mára híre hamva sincs. M. Bietak és német csoportja dolgozik a terepen, a "pásztorkirályok" nyomát keresve.

Per Ramszesz
Neve:     A város eredeti nevén vált ismertté, mely annyit tesz: "Ramszesz Háza". A Bibliában csak Ramszesz néven szerepel. Pontos földrajzi helye ismeretlen, valahol a mai Kantir közelében feküdhetett.
Története:     Per Ramszeszt II. Ramszesz alapította és tette meg fővárosává és királyi székhely maradt egészen a 20. dinasztia - ramesszida kor - végéig. Fénykorában a legenda szerint Egyiptom legszebb városa volt, még Thébát is felülmúlta.
Kultusza:     ?
Műemlékek:     A város hajdani nagyságáról ma már szinte semmi sem árulkodik. Az itt álló templomokból, palotákból csak töredékek kerültek elő.

Bubasztisz
Neve:     Egyiptom neve Bast vagy Per Basztet, azaz "Basztet háza". Ma Tell-Basztaként jelöli a térkép.
Története:     Bubasztisz az egyiptomi történelem legkorábbi szakaszától fogva jelentős város volt, fénykora azonban sokkal későbbre, a XXII. dinasztia korára tehető, melynek királyai innen származtak. A Későkorban a 18. alsó-egyiptomi nomosz székhelye volt. Földrajzi fekvése miatt (az ázsiai tartományok felé vezető út egyik csomópontja) stratégiai jelentősége a fáraók figyelmének állandó központjába helyezte.
Kultusza:     Mint neve is mutatja, ez volt Basztet istennő fő kultuszhelye. A várost szinte teljes egészében ezzel az istenséggel azonosították, más isten helyi tiszteletének nincs nyoma, kivéve egy harmadik átmeneti kori Atum-templomot.
Műemlékek:     A Basztet-templom fennmaradt részei II. és III. Oszorkon, valamint II. Nektanebosz munkáját dícsérik. Megtalálták Teti és I. Pepi ka-templomait, valamint III. Amenemhat és III. Amenhotep szed-kápolnáit is, továbbá sok jelentős fáraókori tisztviselő sírját és a szent Basztet-macskák harmadik átmeneti korból származó temetkezőhelyét is.
Feltárások:     A Basztet-templomot E. Naville tárta fel a XIX. század végén.

Heliopolisz
Neve:     Egyiptomi neve Junu vagy Iunu, a Bibliában forrásokban On-ként szerepel. Mai nevét a görögöktől kapta, jelentése: napváros. Területének nagy részén Kairó egyik külvárosa terpeszkedik.
Története:     A város története a mítikus korba, sőt az egyiptomi teremtéstörténetig nyúlik vissza. Itt volt ugyanis az Ősdomb, a teremtés, az Első Alkalom helyszíne. A város a napkultusz idején, az 5. és 6. dinasztia uralma alatt élte fénykorát, de a teremtés-mítoszban betöltött szerepet miatt mind előtte, mind pedig utána igen fontos, papsága révén rendkívüli befolyással bíró város volt.
Kultusza:     Heliopolisz Ré, a napisten és Atum, a teremtő istenség fő kultuszhelye volt. Itt állt az Egyiptomban valaha épített legnagyobb és legpompásabb naptemplom. A teremtő isten megtestesülései, a benu-madár (főnix) és a Mnevisz-bika kultuszát is itt ápolták.
Műemlékek:     A pompázatos naptemplomból mára semmi sem maradt, ahogy a város többi nevezetességéből sem (de köveiket a szemfüles kutató megtalálhatja Kairó régebbi negyedeinek falaiban). Az egyetlen műemlék, ami még idevonzza a látogatót, az I. Szeszósztrisz gyönyörű obeliszkje. Ebben az is szerepet játszik, hogy a terület szinte 100%-ban lakott vagy megművelt, ezért további feltárása gyakorlatilag lehetetlen.

Memphisz
Neve:     A városnak már a fáraókorban is sok neve volt. Az alapításkor az Ineb-Hedzs nevet kapta (Fehér Fal). A későbbiekben találkozunk a Hut-Ka-Ptah (Ptah Ka-janak Háza) névvel, majd a város elnyerte máig legismertebb nevét, mely az I. Pepi piramisától örökölt Men-Nofer-Pepi, azaz görögül Memphisz. Mai neve Mít-Rahína.
Története:     Az egyesített Egyiptom első fővárosa, melyet a legendás államegyesítő Ménész (Aha) alapított i.e. 2700 körül. Királyi székhely státuszát az Első Átmeneti Kor végéig, kiemelt szerepét pedig az ókori Egyiptom egész történeleme során megőrizte.
Kultusza:     Az ún. memphiszi triász (Ptah, Szekhmet és Nofertum) illetve az Ápisz-bika fő kultuszhelye.
Műemlékek:     A hajdani Memphisz nagyságáról ma már szinte semmi sem árulkodik. Annak ellenére, hogy szinte minden uralkodó építekezett Memphiszben, munkájuknak mára csak igen kevés nyoma maradt, az is rendkívül romos állapotban. Itt látható azonban II. Ramszesz fekvő kolosszusa (a "fekvő Ramszesz"), ami miatt mindenképp érdemes betérni Mít-Rahínába útban Szakkara felé.

Ity-taui
Neve:     Ity-Taui a város eredeti neve, mely azt jelenti: "a két ország megbékítője". A név egyben politikai programot is megfogalmaz: alapításakor az Első Átmeneti Kor zűrzavara még élénken élt Egyiptom emlékezetében. Pontos helye ismeretlen, valahol a mai el-List közelében feküdt.
Története:     A város alapítója I. Amenemhat, a 12. dinasztia első fáraója. A város a 12. és 13. dinasztia királyi székhelye volt, a de a Második Átmeneti Korban a státusza megszünt. Későbbi történetéről nem sokat tudunk.
Kultusza:     ?
Műemlékek:     A közelben található I. Amenemhat és I. Szeszósztrisz piramisa.

Herakleopolisz
Neve:     A hajdani Hut-Neni-Niszut ("A királyi gyermek háza") a görög-római korban nyerte el a Herakleopolisz Magna nevet. Ma Ihnászja el-Medine.
Története:     Alapítása az egyiptomi történelem kezdetére tehető, az Óbirodalom idején már a 20. felső-egyiptomi nomosz székhelye. Neve azt mutatja, hogy a várost eredetileg kötelékek fűzhették a királyi házhoz. Fénykora az Első Átmeneti Kor, amikor egy időre királyi székhely lett a 9. és 10. dinasztia fáraóinak uralkodása alatt. Itt tör ki az a lázadás, mely sokak szerint a csúcspontja volt az Első Átmeneti Kor válságának.
Kultusza:     A város főistene Herisef (Harszaphész) volt, akit késöbb a görögök Héraklésszal azonosítottak. Innen ered a Hérakleopolisz elnevezés. A templomában még a Későkorban is folyt kultusz-tevékenység.
Műemlékek:     Harszaphész templomának maradványainak feltárását a 19. században Naville és Petrie kezdték el. A munkát Lopez és az általa vezetett spanyol expedíció fejezte be a közelmúltban.

Akhet-Aton
Neve:     A város neve híven tükrözi alapítója vallási nézeteit. Azt jelenti, hogy "Aton Fényhegye". Mai neve Tell el-Amarna.
Története:     A város életrajza rövid és viharos. Echnaton előtt a terület nem volt lakott, az eretnek fáraó szűz földön építkezett. Az 5. uralkodási évben költözött udvarával együtt Akhet-Atonba. Uralkodása idejére ez lett a királyi székhely és a vallási reform központja. Echnaton halála után, a restauráció éveiben a város elnéptelenedett. Alig 20 évig tartó tündöklés után a Akhet-Aton csillaga leáldozott.
Kultusza:     Aton, a Gömb fő kultuszhelye.
Műemlékek:     Számos híres leletet köszönhet a régészet és az egyiptológia Akhet-Atonnak. A leghíresebb talán a gyönyörű Nofertiti-fej, ami a Berlini Múzeum fényét emeli, illetve az ún. amarnai levéltár, mely a kor nemzetközi levelezését tartalmazta és rendkívül értékes történeti forrásként szolgált.

Thinisz
Neve:     A város eredeti neve Tjeni volt, ma Girga néven ismert.
Története:     Egyiptom legkorábbi - még kőrézkori - központjainak egyike, és bár a szó szoros értelmében nem nevezhető fővárosnak, ez a település adta az első fáraókat a Két Országnak. Nagada, Abüdosz és Koptosz mellett a fejlett predinasztikus kultúrák egyik gócpontja volt. Nem tudjuk, hogy az első fáraók - legyenek akár még csak Felső-Egyiptom, akár az egész ország urai - honnan kormányozták "birtokukat", de biztos, hogy Thinisz az egyesítés kora körül központi szerepet játszott az egyiptomi történelemben.
Kultusza:     ?
Műemlékek:     ?

Abydosz
Neve:     A város eredeti neve Abdzsu volt. A mai Umm el-Kaab és Kóm esz-Szultan települések által lefedett területen állt.
Története:     Már a Nagada-kultúrák korában is állt itt település és a predinasztikus kortól az alsó Nílus-völgyi kultúrák egyik legszentebb helye volt. Temetőjében minden korból találunk sírokat, kenotáfiumokat, áldozati sztéléket. A fáraókorban zarándokhely volt, ahová aki tehette elzarándokolt, hogy áldozzon az alvilág istenének. A tehetősebbek a túlvilági boldogulás zálogaként sztélét is állítottak itt. A város a Középbirodalomtól a legnépszerűbb vallási központ volt, de politikai szerepe nem tisztázott.
Kultusza:     A dinasztiák korának kezdetén egy helyi túlvilág-istent, Khenti-Imentiut tiszteltek itt, akinek személye lassan azonosult Ozirisszel. A legenda szerint itt állt Ozírisz (egyik?) sírja is. Ez volt a színhelye az évenkénti Ozírisz-misztériumnak, mely Amon thébai Opet-ünnepéhez volt hasonlatos, mind nagyságrendben, mind pedig pompában.
Műemlékek:     A terep telis-tele van műemlékekkel a predinasztikus kortól a későkorig, de mind közül a leglátványosabb I. Széthi halotti temploma, amelyet egész Egyiptom legszebben kidolgozott és legjobb állapotban fennmaradt alacsony-reliefjei díszítenek. Mögötte van az Ozirion - szintén I. Széthi építő munkásságát dícséri - és nem messze apja komplexumától II. Ramszesz temploma. A terepet a XIX. század végén kezdte feltárni É. Amelineau, majd a XX. század elején Flinders Petrie és A. Caulfield folytatta.

Denderah (Dendera, Dandarah, stb.)
Neve:     Egyiptomi neve Junet vagy Tantere. Utóbbiból származik a görög Tentürisz név, melytől már egyenes út vezet a város mai nevéhez, melynek számos helyesírása használatos.
Története:     Egyes források utalnak rá, hogy már a predinasztikus korban is állt itt templom. Kheopsz fáraó építtette újjá, és ettől fogva minden korból találhatók fejlesztés, újjáépítés, restaurálás nyomai. A 6. felső-egyiptomi nomosz székhelyeként igen jelentős rangot viselt, fénykora az Óbirodalom és az I. Átmeneti Kor. A görög-római korban szerepét Kena (Qena) vette át és bár a város nem néptelenedett el, lakossága elég jelentősen megcsappant. Ennek ellenére még a római császárok is építkeztek Denderahban.
Kultusza:     A város elsősorban Hathor istennő fő kultuszhelyeként ismert, azt már kevesen tudják, hogy a legkorábbi kultikus emlékek Hóruszhoz kötődnek, majd az Óbirodalom idjén Ihit, a zene istenét tisztelték itt. E két istenség kultusza akkor is folytatódott, amikor a város már sokkal inkább Hathorhoz kötődött, és egy Hórusz-Hathor-Ihi hármasság alakult ki.
Műemlékek:     A város látképét Hathor ptolemaiosz-kori temploma uralja, melynek különlegességei a bájos, szisztrumot formázó Hathor-fejes oszlopok és az ún. kripták, melyeket a templom alá vágtak be és rendeltetésükről - minden találgatás ellenére - máig sincs semmi fogalmunk. A templom egyik kuriózumát, a denderah-i zodiákust a franciák ellopták. Ma a Louvre-ban látható, az eredetit a templom egyik tető-szentélyében egy igen kormos másolat pótolja. Szintén a Hathor-körzetben van a római kori mammiszi [ (c) by Traianus], illetve a körzettől keletre egy másik templom az edfui Hórusznak szentelve.

Koptosz
Neve:     Az egyiptomiak Gebtunak nevezték. Mai neve Kift (Qift), mely a kopt Keft névből ered. A közismert Koptosz név a görögök hagyatéka.
Története:     A predinasztikus korban a kőrézkori kultúrák egyik központjaként tartják számon Nagada és Abydosz mellett. A fáraók idején a 5. felső-egyiptomi nomosz székhelye volt, innen indultak a kereskedelmi utak a Vörös-tenger és ez volt az összekötő pont a keleti-sivatag bányái felé is.
Kultusza:     Koptoszról elsősorban Min kultusza jut az eszünkbe, pedig korántsem ő volt a város egyetlen istensége. A maradványok arra utalnak, hogy az Ozirisz-Ízisz-Hórusz triász is igen jelentős helyet foglalt el a település vallási életében.
Műemlékek:     A legjobb állapotban Min és Ízisz temploma maradt fenn, de azonosítható egy Ozirisz-szentély és számos kisebb templom is. Természetesen itt is a ptolemaiosz-kori és későbbi maradványok a leglátványosabbak, ami azonban nem jelenti azt, hogy a korábbi fáraók nem fordítottak figyelmet a városra. Itt található a legendás VII. Kleopátra Philopatór egyik szentélye. A római császárok kezeinek nyoma feltűnően gyakori (Caligula, Claudius, Traianus).
Feltárások:     Flinders Petrie a XIX. század végén azonosította a települést, a XX. század elején R. Weill és A. J. Reinach folytatta a munkáját.

Théba
Neve:     A Théba görög eredetű név, a város eredeti neve Uaszet volt. A mai Luxor nevet Amon itt található déli templomától (Ipet Reszit, azaz Déli Ipet) örökölte, Karnak pedig szintén a templom után (Ipet Szut, azaz Kiválasztott Hely), a közeli el-Karnak faluról lett elnevezve. A legtöbbször csak "nyugati part"-ként emlegetett thébai nekropolisz több apró településből áll: Deir el-Bahari, Deir el-Medine (Szet Maat), El-Tarif, Drá Abu en-Naga, Sheikh Abd el-Gurna, illetve a Királyok (Bibán el-Muluk) és a Királynék Völgye (Bibán el-Harim).
Története:     Théba csillaga a 11. dinasztia hatalomra jutásával kezdett emelkedni, korábbi történetéről szinte semmit sem tudunk. Fénykora a 18. dinasztia ideje, amikor királyi főváros volt. Amon, mint birodalmi isten térnyerése és az Amon-papság egyre növekvő befolyása révén azonban az asszír dúlásig megőrizte kiemelt státuszát, mint adminisztratív és vallási központ.
Kultusza:     Előbb Montu, majd a thébai triász (Amon, Mut és Honszu) fő kultuszhelye, a nyugati parton Deir el-Medine Meret-szeger tiszteletének központja volt.
Műemlékek:     Théba rengeteg a kultusz- és halotti-templomát illetve királyi és nemesí sírjait felsorolni is hosszú lenne. Műemlékekben az egyik leggazdagabb városa Egyiptomnak, szinte minden korból, minden uralkodó hagyott maga után építményt Thébában.

Eszna
Neve:     Az egyiptomiak két néven is ismerték a mai Esznát: Junit és Ta-szenet ("a nővér"). A görögök a Latopolisz nevet adták neki egy szentnek tartott halfajta (Latesz) után, melynek helyi tiszteletét egy kiterjedt állattemető leletei is bizonyítják.
Története:     ?
Kultusza:     A környék Khnum isten egyik fő kultuszhelye. Nem csak a városban, de mintegy 20 km-es körztében is tisztelték, erről számos, már elpusztult, de a 19. század utazói által még megörökített templom tanuskodik. Khnum mellett Néith és Heket istennők helyi kultusza is kimutatható.
Műemlékek:     Az esznai Khnum templom sokak szerint a legszebb a ptolemaida templomok közül. Érdekes látványosság az esznai rakpart, melyet Marcus Aurelius római császár kartusai (!) díszítenek, és még mind a mai napig használják a helyi lakosok.
Feltárások:     Esznától 12 km-re délre folynak ásatások, ahol a régészek a Khnum-templomok egyikét igyekeznek kiszabadítani a homok fogságából.
Az esznai nagy templom nagy részét lehetetlen feltárni, tekintve, hogy ahhoz le kellene bontani a templomra szorosan ráépült lakóházak jelentős részét.

Hierakónpolisz
Neve:     A város görög nevén a legismertebb, mely annyit tesz "A Sólyom Városa". Eredeti, egyiptomi neve Nehen, ma Kóm el-Ahmar, azaz "Vörös Domb".
Története:     Felső-Egyiptom pre- és proto-dinasztikus fővárosa, majd az Újbirodalom koráig a 3. felső-egyiptomi nomosz székhelye.
Kultusza:     Itt áll Hórusz egyik legnagyobb temploma. (Görög neve is erre a kultusz-központként betöltött szerepére utal.)
Műemlékek:     Itt található Egyiptom első festett sírja, az ún. 100-as sír, valamint a sokak által erődnek nevezett, de valójában ismeretlen rendeltetésű kora-dinasztikus téglaépítmény. A város körül predinasztikus település-nyomok és temetkezések találhatók. A Hórusz-templomnak jelentős része még feltárásra vár, de az 1897-99 között folyt ásatások során (J.E. Quibell és F.W. Green) már sok egyedülálló lelet került innen elő, pl. a Narmer-paletta, Skorpió király buzogányfeje vagy az arany Hórusz-fej. Feltárása ma is folyik.

Edfu
Neve:     Edfu az ókori Egyiptom Dzseba vagy másnéven Meszen városának helyén áll. A görögök, mivel Hóruszt Apollóval azonosították, a városnak az Apollinopolisz Magna (Apolló nagy városa) nevet adták.
Története:     Már az Óbirodalom idején is fallal körülvett város állt itt.
Kultusza:     Hórusz isten egyik, a Ptolemaiszok uralkodásának idején a legfontosabb kultuszhelye.
Műemlékek:     Hórusz edfui temploma a ptolemaida korban, mintegy 180 évig épült és ez a legjobb állapotban fennmaradt egyiptomi templom és egyben az egyiptomi templomépítészet érett korszakának tökéletes példája. A templom feliratai és ábrázolásai közül különös figyelmet érdemel a Hórusz és Széth harcát bemutató jelenetsor, valamint a templom alapításáról és a hozzá rendelt földadományokról szóló felirat. Mindkettő igen értékes és egyedülálló forrás. A templom hiposztül csarnokának bejáratánál a legszebb, legfenségesebb fennmaradt Hórusz szobor látható, fején Egyiptom kettős koronájával.

Kom Ombo
Neve:     Egyiptomi neve Nubt vagy Nebut azaz, "az arany városa". Klasszikus elnevezése Ombosz, ebből ered mai neve, melynek jelentése: "Ombosz dombja".
Története:     Kom-Ombo környékén igen széles megművelhető terület van, így a város elsősorban mezőgazdasági szempontból volt jelentős, a Ptolemaioszok idején itt volt Felső-Egyiptom központja, korábban csak kis helyőrség állomáshelyeként szolgált. Lakott volt, egészen a római korig. Érdekesség, hogy itt telepítették le azokat a núbiaiakat, akiknek lakhelyét elnyelte a Nasszer-tó.
Kultusza:     A helyi kultuszok igen szövevényesek, a templommaradványok sok isten tiszteletét mutatják, igen szokatlan társításban. Az itt épített nagy, ptolemaida templomot is két hármasságnak ajánlották, ami igen szokatlan az egyiptomi hagyományok tükrében. A templom egyik fele a Szobek-Hathor-Honszu hármasság "otthona", míg a másik felében Haroériszt imádták, valamint két olyan istenséget, melyekről másutt nem igen hallani: Taszenetnofritot és Panebtauit. Sokan úgy vélik, hogy ez a két isten mesterséges "képződmény", akik soha nem voltak tagjai a pantheonnak. A két templomfél tájolása arra enged következtetni, hogy a Szobeket és "családját" illető kultusz volt előbbrevaló.
Műemlékek:     Természetesen elsősorban a kom-ombói templomot emelném ki, mely sajnos igen rossz állapotban maradt fenn a többi, ptolemaiosz-kori templomhoz képest. Felépítésében is eltér a többi kortárs templomtól, nem követi az Edfuban, Denderah-ban, Esznában megszokott alaprajzot. Tartozik hozzá egy kis római-kori Hathor szentély, melyben most a szent krokodik-múmiákat mutatják be a látogatóknak.
Feltárások:     Mivel igen közel fekszik a Nílushoz, Kom-Ombo jelentős részét elmosták az áradások. A templom előudvarának egy része is a folyó martalékává vált. Az esetleg betemetett, ptolemaiosz-kor előtti maradványok egyelőre feltáratlanok és sajnos jelentős részük így is kell, hogy maradjon, mivel a feltételezett helyük a termőföldek alatt fekszik.

Elephantine
Neve:     Nevét a hozzá tartozó szigetet körülvevő, fürdőző elefántokra emlékeztető szürke gránit-sziklákról kapta. Ma Asszuán városához tartozik, mely a görög Szüéné hangzása nyomán alakult ki. A klasszikus név eredetét egyesek az egyiptomi Szunet , azaz "kereskedelem" szó nyomán vélik etimologizálni. Az Elephantine név már nem magát a várost jelöli, csak a szigetet.
Története:     Elephantine volt a Két Ország hagyományos déli határa és már a dinasztikus kor elejétől lakták. Persze a fáraók időszakosan sokkal délebbre is kiterjesztették a birodalmat de a város szimbolikusan mindig megőrizte határváros jellegét. Földrajzi helyzete és az ebből adódó kereskedelmi pozíció, illetve a közeli gránit-bányák adták a település stratégiai jelentőségét.
Kultusza:     Elephantine volt Khnum isten és a köré szerveződő triász (Szatet és Anuket) fő kultuszhelye. Az istenhármasságnak szentelt templomkomplexum valószínűleg a legnagyobbak közé tartozott Egyiptomban.
Műemlékek:     A templomkörzet sajnos közel sem maradt fenn olyan jó állapotban, mint a karnaki Amon komplexum. A helyi gránitbánya szolgál érdekes leletekkel. Itt található az ún. befejezetlen obeliszk, melyet csak félig véstek ki a sziklából mert megrepedt, és egy szinte teljesen kész állapotban lévő múmia-kolosszus, melyről senki sem tudja megmondani, hogy miért hagyhatták a kőfejtőben. A város átellenes partján óbirodalmi tisztviselők sírjai találhatók. Elephantine szigetén található a legnevezetesebb nilométer.
Feltárások:     A német Deutsches Archaologishes Institut munkatársai már hosszú évek óta dolgoznak a sziget déli részén fekvő település és templom-komplexum feltárásán.

Philae
Neve:     Egyiptomi neve szerint ez volt Ré idejének szigete. Meg kell jegyezni, hogy amit ma Philae szigetének nevezünk az valójában az Agilkia-sziget. Az igazi Philae ma már a két asszuáni gát közötti mesterséges tó vízszintje alatt van.
Története:     A legkorábbi nyomok Taharka uralkodására datálhatók, igazi műemlékek azonban I. Nektanebosz uralkodásától fellehetőek és még a római császárok is építkeztek itt. Ez is mutatja, hogy a Későkorban igen jelentős szerepet tulajdonítottak neki. A ptolemoiosz-korban a sziget Egyiptom és Meroé urainak közös tulajdonában állt.
Kultusza:     Neve arra utal, hogy ezen a helyen látták az egyiptomiak újra megvalósulni, a Ré idejének nevezett aranykor viszonyait. (Éppen ezért én valószínűtlennek tartom, hogy Taharka előtt nem szenteltek neki figyelmet, de ezt már soha nem fogjuk tudni régészetileg bizonyítani.) Érdekes, hogy éppen ez a vonás a legkevésbé szembetűnő a szigeten lévő templom-komplexumot elnézve, melyet két, különböző vallási hatás formált a jelenlegi képére: az egyiptomi és a meroitikus. Philae elsősorban az Ízisz templomáról nevezetes, azt már kevesen tudják, hogy az eredeti Philae mellett álló Biga sziget Ozírisz számos sírjai közül az egyiknek legendákban feltételezett helye volt, és így az isten kultuszának egyik központja. A környék tehát eredetileg az istenpárosnak volt szentelve, de a Későkorban Ízisz kultusza sokkal népszerűbb volt, így érthető, hogy sokkal nagyobb figyelmet - és ennek megfelelően sokkal több követ - kapott, mint férje a szomszédban. A merotikus (núbiai) vallást Arensznuphisz és Mandulisz istenségek templomai képviselték. A kisebb templomok között megtalálható Imhotepnek, Dzsószer polihisztor építészének egy temploma és Hathor egy kultuszhelye is. Az elején ugyan azt mondtam, hogy két vallás formálta a sziget képét, van azonban egy harmadik is, mely ugyan inkább destruktív, semmint konstruktív irányban, de igencsak hozzájárult a sziget vallási életének alakulásához. Ez a kereszténység. Philae egyike azon rendkívül ritka helyeknek, ahol jó ideig egymás mellett éltek a "pogány" kultuszok és Jahve vallása. Ez volt az a hely, ahol a legtovább éltek az egyiptomi kultuszok. Véglegesen Justinianus bizánci császár parancsára számolták fel az egyiptomi vallási tevékenységeket a szigeten, Ízisz kultusz-helyét keresztény templommá nyilvánították.
Műemlékek:     A leglátványosabb látnivaló természetesen az Ízisz-templom, melynek jelenlegi épülete legnagyobb részben a ptolemaioszok műve, de Augustus császár is építtetett itt templomot, a sziget északi végében pedig Diocletianus kapuján keresztül nyílik fenséges kilátás a szigetet körülölelő mesterséges tóra. Közvetlenül az Ízisz-templom mellett helyezkedik el egyik személyes kedvencem: Traianus nyitott kioszkja, mely minden rombolást túlélve, szinte eredeti pompájában tündököl.
Feltárások:     Az abu-szimbeli sziklatemplomokhoz hasonlóan a múlt század 60-as éveiben ezt a templom-együttest is kövekre szedték és újra felépítették egy másik helyen, hogy megóvják a vízszint emelkedésétől. Ennek megfelelően feltárnivalót semmit sem hagyott. Az eredeti Philae szerintem még sok meglepetéssel szolgálna, de a vízalatti régészet költségei nem teszik lehetővé, hogy régészeti célpontként szóba jöhessen.
A sziget minden épülete igen jelentős károkat szenvedett a keresztények szobor-csonkításai, kivakarásai miatt.