A krokodilként, vagy krokodilfejű emberként ábrázolt Szobekről a legtöbben azt gondolják, hogy félelmetes istenség volt. Azt már kevesebben tudják, hogy eredetileg a termékenység-isten szerepét töltötte be, tekintve, hogy közelebbről nem meghatározható szerepe volt abban, hogy az áradás létrejöjjön, később pedig teremtő aspektusában is tisztelték. Ennek tükrében talán nem meglepő, hogy bár alakja nagyon erősen kötődik a krokodilhoz, ember- vagy kos-fejjel is ábrázolták, mint a többi teremtő istenséget. Gyakorlatilag nincs is olyan vonása, mely félelmet kelthetne. Kivéve persze a legáltalánosabb megjelenését. A Nílus partján sétálva akkoriban bizony óvatosnak kellett lenni, mert könnyen megláthatta az óvatlan ember a tükörképét egy krokodil szemében. Lehet, hogy az istenség kegyes volt és könyörületes, de ba-i (az egyiptomiak a szent állatokat, a formájukat adó - vagy felvevő - isten ba-inak tekintették) nem mindig osztották ezeket az érzéseket. A féltő anyák éppen ezért gyakran imádkoztak az istenséghez, hogy ne ragadja el a gondatlanul kószáló gyermekeiket, a kicsiknek meg unos-untalan sulykolták, hogy vigyázzanak a folyóparton, mert ha nem elég óvatosak, akkor bizony megharagíthatják a krokodilok urát.

Kultusza elsosorban a Fájjúmban volt népszerű. Fő szentélyének helyét a görögök Krokodilopolisznak nevezték. Fennmaradt egy kedves legenda arról, hogy miként honosította meg Ménész a Szobek-kultuszt a Fájjúmban. Egy alkalommal a fáraó kutyái megvadultak és gazdájukra támadtak. A fáraó úgy tudott elmenekülni, hogy a tóba vetette magát, és ott egy krokodilba kapaszkodott, mely átvitte a tó túlsó partjára. A fáraó hálából, mert az isten ba-ja megmentette, Sedet városában elrendelte Szobek krokodil alakjának tiszteletét.

A ptolemaida korban egy másik szentélye is előtérbe került Kom Ombóban, ahol egy szokatlan, teológiailag nehezen megfogható hármasság fejeként tisztelték. A triász másik két tagja Hathor és Honszu volt. A templomban mind a mai napig megtekinthetőek az ott tartott szent krokodilok múmiái.

Vajon milyen messzire ment az állatoknak, mint az isten földi megtestesülésének imádata Szobek esetében? A krokodilokkal való kapcsolat igen ellentmondásos képet adott attól függően, hogy a Két Ország melyik vidékén vizsgáljuk. Volt, ahol habozás nélkül leölték, sőt, vadásztak rá, máshol babonás félelemmel tisztelték. A kultuszhelyeken rendszeresen kiválasztottak egy-egy szép példányt még kölyök korában, megszelídítették, felékszerezték, és mindenféle finomsággal etették, majd halála után az emberekhez hasonlóan bebalzsamozták, és fényes temetési szertartást keretében megszentelt földbe temették. Ezek a krokodilok annyira hozzászoktak az ember közelségéhez, hogy gyakorlatilag veszélytelenek voltak.

Ma már sajnos nincsenek krokodilok a Nílus egyiptomi szakaszán, mivel nem tudnak átkelni a Nagy Gáton. Szobek is egyike lett azoknak az egyiptomi isteneknek, akiket a modern ember örökre száműzött hazájából. A Nílus felsőbb szakaszain azonban még ma is rettegik a világ legnagyobb testű hüllőjét, a nílusi krokodilust. Az anyák ugyanúgy aggódva figyelik a folyóparton játszadozó gyermekeiket, mint az ókori Egyiptom asszonyai, hiszen egy ártalmatlannak tűnő farönkről bármelyik pillanatban kiderülhet, hogy valójában veszedelmes vadállat. A Szobek-kultusz egy újabb bizonyítéka annak, hogy az egyiptomiak a számukra veszélyt rejtő dolgokat, jelenségeket is a világ elengedhetetlen és szükséges részeként fogták fel. Egyébként miért tulajdonítottak volna egy ilyen rettegett ragadozónak termékenységi és teremtő aspektust?